[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Összefonódva
Fekete tincsed szemedbe
csapzottan hullt,
szél sem mozdíthatta ,
hiába zsibongott, csapkodott,
ujjbegyemmel homlokodra leheltem
táncoló cseppleány lettem egyszerre,
letöröltem mindazt,
amit nem lehet,
mégis
fiatal lettem,
te négy évvel idősebb,
zokogva sírhatott az ég,
süvöltve őrjönghetett a szél,
rámtapadt ruhámmal öleltél, mint rég
összefonódva a múlt emlékén.
|
A kétely
Lassan haladó autó,
távolodik az ifjúság,
csak egy kar integet felém:
elmegyünk, mert máshol várnak ránk ,
szeretet nyoma töri meg a csendet
átütve a kocsiút porán.
Kéményemre felszállt a fekete kétely,
megtettem-e én mindent?
Ködfátyol borította szemüveg
suttogja halkan:
elfelejtettél sok mindent:
kellemes érzést a tiszta takaró alatt,
édességet, amit a jéghegy takar,
lelkiismeretem mardossa lelkemet,
kéményemen makacson ül a kétely.
|
A fa álma
Éj leple csillagtalan
magányosan fa áll szomorúan ,
a Holdat csalogatja bús lombjára,
hiába minden szemfényvesztés,
csak árvalányhaj simogatja testét,
minden faág eget óhajt csókolni,
teliholdat szeretnék ölelgetni,
a nagy fehér kerék lassan távolodik,
felhőmedve a semmiből közeledik
négy lábra áll, bocsát szoptatja
pár tejcseppjével falevelet itatja,
mackó és a bocs,lassan elcammog,
jönnek újabb fellegek,csendesen,
zuhanyrózsájukkal mosdatják a földet
faágakon a levelek tánca taktusra jár,
esővel borított nyári éjszakán.
|
Ludasi tavon
Lágyan ring a nádas Ludason,
a víztükrében imbolyog arcom,
feltűnik egy vadkacsa,
ránk néz. és elsuhan,
szürkül a tó körvonala,
elkésett madár szárnyal
átsuhanva a tó felett,
mozdulatlanná válik a vízi élet,
nyugalom íze járja át testemet
mögöttem ózondús levegő hívogat
telepített szőlőerdő csábítgat,
takargatja,bontogatja apró fürtjeit,
mosollyal telített ég és föld ,
olyan ez, mint egy nyugodt oázis.
( 2010 tavaszán)
|
Kedves Gyuri, örülök, hogy nálam jártál, szeretettel várlak máskor is!:)
Maryam
|
Örömmel jöttem ismét be hozzád,nagyszerű dolgokat olvastam,kedves,pihentető,erőgyűjtő hangulatot árasztanak alkotásaid.Vendégeidet is kellemes olvasni.
Szeretettel,Gyuri !
|
Radmila, köszönöm, nagyon szép!
|
Drága Maryam, köszönöm szép elismerésedet, de nem tudom más módon megköszönni. Kérlek fogadd el ílyen formában is. Majd ha eljön a lányom, ő megmutatja, Szeretettel: Radmila
|
Nyári gondolatok
Nyári reggelen, ha vajúdva felkel a Nap,
sárga csókot a túlsó oldalnak ad,
várat magára, mire hozzánk is elér,
szeresd a reggelt, mert ez a nap is a tiéd.
Amikor delelőn áll a Nap,
éld az életed, lelked húrjain fakadjon dal,
ne riadj vissza, ha az élettel harcolni kell,
öntsd ki magadból minden érzésedet.
Ne félj rázni öklöd az ég felé,
bátran taposd a járatlan utat, legyen a tiéd,
vidd fel a hegyre azt, akinek elfogyott ereje,
szeresd a hitetlent, akit a sors keze pofozott meg.
Ha eljön az este, és pirosan búcsúzik a Nap,
élvezd az el nem csókolt szépnek tűnő csókokat,
akik veled mennek az úton, öleld kebledre azokat,
reménnyel teli szívvel lessed: fel kel –e újból a Nap.
Sárga csókot nem mindig a túlsó oldalnak ad.
|
Kedves Radmila, valóban a HIT a legerősebb, tele van a versed erővel, szépséggel.
|
Ma
„ A végén nem az számít, hogy mennyi éved volt az életedben,
hanem mennyi élet volt az éveidben” (Abraham Lincoln)
Öröm és béke költözött szívembe,
hitem mindörökre az enyém lett.
Előttem: a semmitől sem félek.
Mögöttem: a szép szerelmek,
csalódások.
Voltam :
kegyetlen és pogány,
a szeretet erejében a bizonytalanság ,
szigorú és engedékeny talány…
Ma
hiszek a percek szépségében,
ma
hiszek a szeretet erejében
Nem hiszem,
hogy becsapom önmagam,
nem szaladok boldogan,
de tudom,
lassan is élhetek vidáman.
Életem, boldogságom és hitem
a kincsem,
hétfejű sárkánnyal örökre őriztetem.
Ne próbálkozzon senki sem
|
Kedves Radmila, nagyon szép a versed. :)
Maryam
|
Zsike, Luna, Zsuzsa, örülök, hogy nálam jártatok!
Maryam
|
Mennyivel szebb
Miért hiszik az emberek,
elég napfényre
hunyorogtattam szemem,
már a tavasz befestette
fehérre
fekete fejem,
azt gondolják
nem hiányzik már semmi sem…
és
a holdfény hol marad,
bevilágítja utamat,
megyek a végtelen felé,
lépteim zaját elnyeli az éj,
nem huhog itt a csend,
a csillaghullás fölségével
megmutatom mindenkinek,
mennyivel szebb az éji világ,
de
ha vörös-sárgásan hajnalban
kikandikál a Nap
ma még rákacsintok, belenézek,
hadd csodálkozzanak az emberek.
|
Kedves Maryam!
Gyönyőrű a Fény a félhomályból c.versed.Köszönöm,hogy olvashattam.
Szeretettel: Zsuzsa
|
Köszönöm, hogy itt lehetek úgy mint olvasó, s mint kortárs költő. Az oldal varázslatos, gratulálok. Luna
|
Nagyon tetszik az oldal, ízléses, kellemes, könnyen áttekinthető.
S a verseid... nos csodálatosak. Örömmel voltam a vendéged.
Köszöntelek szeretettel: zsike
|
Köszönöm drága Maryam.
Szeretettel puszillak
|
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
