Talán

Talán...
Ha kimondanád a kimondhatatlant
Ha felfognád a felfoghatatlant
Talán.


Talán...
Ha megfognád a megfoghatatlant
Ha eldobnád az eldobhatatlant

Talán...
Ha éreznéd az érezhetetlent
Ha tévednéd a tévedhetetlent

Talán...
Ha látnád a láthatatlant
Ha hallanád a hallhatatlant

Talán...
Ha vágynád a vágyhatatlant
Ha várnád a várhatatlant

Talán...
Ha kinyitnád a kinyithatatlant
Ha bezárnád a bezárhatatlant
Talán.

Talán...
Ha remélnéd a remélhetetlent
Ha megélnéd a megélhetetlent
Talán.

Varázsálom

Volt egy varázsálmom
Pillekönnyű angyalszárnyon
Repültem az égben
Fenn a messzeségben.

Szálltam a magasba
Veled gondolatban
Ezer csillag fénye
Csábított az égre.

Velem voltál végleg
Többé már nem félek
A szívembe olvadsz
Két karoddal altatsz.

Te vagy az én álmom
Fájdalmas varázsom
Balzsamom és kínom
Életem és sírom.

Illúzió

Álmomban ébredek
Vagy ébren álmodom?
Ki mondja meg nekem
Melyik a valós életem?

Illúzió csupán?
Egy mámoros éjjelen
Álmom ködfátyolán
Tengernyi érzelem.

Vágylak

Testemen zenélsz, mint lant húrjain
Fürge ujjak.
Szóra bírtad szívemet, szíveddel
Együtt dalolnak.
Fülledt éjszakán, a Hold fénye mellett
Vágyaink pihennek.
Néma csend burkolja lényem
Benned égek.

Még...

Ballagó idő néma vánkosán

Gondolatim megpihennek

Életem nyíló alkonyán

Ólomlábakon jár a múlt.



Emlékeim cipelem magamban

Bezárva tartom jelenem

Titkok mesélnek hallgatag

Feléd nyújtom hívó kezem.



Gyere, adj szárnyakat, maradj!

Emeld reám szemed tengerét

Halkuló percekbe fúlva

Simulj lelkemre még.



Olvadj a pillanat mámorán

Leheld rám igézõ holnapod

Szoríts karjaid bársonyán

Felejtsd el síró tegnapod!

Angyal látomás

Lomhán lépeget a csend felém

Mélán merengő titkok éjjelén.

Zaklatott szavak sodornak

Ronggyá szakadt világ

Jövő nélkül repül a holnap

Újjáéled egy látomás.

Kitépett szárnyakkal révülök

Egyre beljebb; beléd szédülök.

S a hajnal mosolyra fakasztja a reggelt

Minden mi volt, a fénnyel elrebbent.

Érted szülöm újra Angyal létemet.

Hisz szárnyak nélkül repülhetek Veled.

Lennék

A Hold mögé rejtőzve búvok
Magamba nézve, téged láttalak
Ezüst szálat fonok köréd
Őrzöm álmod hallgatag.

Lennénk gyertya lángja
Szobádban szórnám fényemet
Viasz-testem csonkig égne
Folyvást olvadnék veled.

Lennék lágy éji szellő
Hűsítném álmodat
Testedre árnyként ájulva
Dúdolnám beléd magam.

Lennék álmod rejtekén
Illatos hárs virág
Rebbenő méla hajnalon
Illatom ontanám reád.

Lennék tiszta forrás
Mely éltet, elsodor
Szomjas ajkadra gyúlva
Itatva holnapod.

Lennék szaggató gondolat
Vagy elme játéka csak
Időtlen időkig benned
Mely mindörökre megmarad.

Álomfonál

Álom fonálra fűzlek
Délcegen ragyogsz
Szívembe számûzlek
Értred, beléd halok.

Cipellek magamban
Mily édes teher
Tudom, hogy magad vagy
Mégsem érlek el.

Fény-árnyék

Vakító gyémánt fény-nappalok
Látlak, de mégis vak vagyok
Semmibe merengõ létem
Újra élem.

S ha a fény lassan csitul
Sziluetted álommá magasztosul
Magamba zárom az arctalan világot
Ébren járok.

Könnyeim koppanva hullnak
Torkomba szótlan szavak fúlnak
Szétmossák éber lényemet
Álmos képzelet.

Fülledt csendbe ólomként süppedek
Kitépett sajgó lelkem ízlelem
Gejzírként kitörni készülök
Csillagokra szédülök.

Éhes szél tépi testemet
Szárnyalni mégsem merek
Zuhanó parázs vagyok
Újraizzok, elhalkulok.

Vérző hajnal kacsint
Az éjre bíbor fátylat borít
Retinámba ég a távol
Életbe láncol.

Vakító gyémánt fény-nappalok
Látlak, de mégis vak vagyok
Semmibe merengő létem
Újra élem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés