Tűztenger

A tűz közepén állok
Lángra gyújtottad szívemet
Elolvadnak a forró álmok
A valóság fénye feldereng.
Szívem lüktetése a világba üvölt
Az anyag rabságában élek
A káprázat agyamba, idegembe tör
Elmém fogva tart, meggyötör.
Tűztenger hullámain dobálsz
Kegyetlen játékot űzöl velem
Magamra hagysz, majd kiáltsz
A semmibe üvöltöd nevem.
Fehérizzásig korbácsolod véremet
Átformálva, újjáépíted lényemet.
Fájdalmaim kiszakadnak testemből
A rombolás erői nem hatnak reám
Az élettel felvérteztem magam
Semmi nem bánthat ma már.
Csak egy, aki legyőzhet talán
Az átok bölcsőjében fogant vétkes halál.

Ki vagy Te?

Ki vagy te, hogy szóra bírtad néma ajkam?
Egykor még felpezsdült az édes dallam,
De ma már halott a régi ének,
Veled temettem a kopott régi képet.
Elillanó pillanat varázsa,
Szemed szikrázó villanása,
Ezer éves régi álom,
Múltamat már nem találom.

Könnyfolyam

Könnyfolyam árad a testemben
Ereimben patakokban lüktetve.
Újra és újra duzzadva
Kiáradva, lassan szétfolyva.

Sejtembe ívódva táplálja lényemet
Ellene küzdenék, nem bírok, nem lehet.
Átjárja az egész testemet
Hatalmába kerít a képzelet.

Bilincs

Szívemet szorító bilincs
Mégis oly drága kincs.
Behatol mélyen az agyamba
Emlékeimet összekavarva.
A lelkemet markolássza éppen
Vágyam az ürességbe réved.
Bóklászik, felsebzi létemet
Létével élteti létemet.

Utazás

Hunyd be a szemed, nyisd ki a szíved,
Lépj ki az Egód megkövesedett burkából!
Tárd ki szárnyaidat, érezd a lelked!
Szállj, szállj, repülj velem, magammal viszlek!
Érzed ezt a léten kívüli boldogságot?
Dobd le a terhed egy pillanatra,
Szabadulj ki a Föld fogságából!
Szárnyalj velem a végtelenbe,
Egy olyan világ felé, ahol Mindenki Egy,
A lélek halhatatlan és szabad,
Csak Te vagy és a szabad akarat.
A lelked örökkön élni fog.
Hogy ki vagy? Csak rajtad áll, Te tudhatod.
Elviszlek oda, hol boldog lehetsz,
Csak érezned kell s mindent megtehetsz.
Suhanjunk Együtt a végtelenbe,
Hol g?g, ármány, bú nem létezik,
A mindent átható szeretet emlékezik.

Végzet

Könnyeimmel élek
Fekszek és kélek
Félek.

Érintsd meg lelkemet
Emelj a magasba
Zárj magadba!

Gyógyítsd meg szívemet
Ameddig még lehet
Féltelek.

Minden ami volt, nincs
A láthatatlan kincs
Bilincs.

Minden megfagyott
A hitem elhagyott
Halott.

Vonzás

Ha a titkot ismered
Nincs múltad, csak jelened
A rossz, mi volt elveted
Szemed jövődre vetheted.

Teremtsd meg magadban
S ha az álmod rabja vagy
Váltsd valóra vágyadat
Jutalmad el nem marad.

Kérned kell és megkapod
Képzeld el a holnapod
Benned van a hatalom
Élj vele, ha akarod.

Deja vu

Emlékeim házában lépkedek
Megfog, s elrepít a képzelet.
Énem olvad az élet rideg fagyából
Melegszik, forr a szív szavától
Magától

Égi õserõ gerjedez bennem
Lüktet, feszíti az egész testem.
Óceánt sírok, sóst-keserűt
Önuralom görcse álomra szenderül
Legbelül

Mint illatos gyanta fenyőágra hullva
Álarcom lehull újra, meg újra.
Feloldódom a végtelenbe
A kozmikus világegyetembe
Temetve

Sír bennem a szeretet
A kéj könnyei ellepnek.
Sebeim jajgatva hallgatnak
Eleven húsomba bemarnak
Akarlak


Szeretet-ernyőt bontok fölötted
Az Egó-világ lehullik mögötted.
Lelkem a lelkedbe hajolva
Szíved a szívembe hatolva
Összefonva.

Összevillanás

Összevillanás
Boldog-szomorú dalban,
Kristály-Égig énekelve,
Magasba repítve halkan.

Szerelemmé magasztosult álom,
Szívedhez tapadva feléd szálljon.
Ereidben lüktetve csobogjon benned,
Sejtjeidbe ívódva, behálózva tested.

Tudatom határán vagyok,
Örökkön érted szomjazom.
Szakadatlan innám a lényed,
Míg forró tüzedben el nem égek.

Testedre simítom magam.
Benned úszok minduntalan.
Arcodról lecsókolom könnyedet,
Majd lassan eltűnök nesztelen.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés