Ajkamon vigyázlak

Súlyosak az éjszaka vermei

Vánszoróráin újra átesem

Karod áttakart testfonat meleg

Magamba rejtem széped kincseit.

Zuhanásaim magába ásnak

Bőrömön hordom bújó illatod

Holnapba vágylak napra pirkadón

Végesincs beléd akarással.

Csípőd érintésütemre gyújt

Megfeszült felfűzött vágyspirálon

Míg hangod fülembe ittasul.

Világolsz a bámész félhomályon

A lomha távol közelemre húz

Csókod harapott ajkamon vigyázom.

volt és nincs között

híd vagyok a volt és nincs között

kapocs-testem partodig pihenne

 de elfáradtam árva lépteimben

bántásaidtól énem megszökött

nincs már láz a tompa szemsugárban

csak rideg szavak nemtörődöm érdek

csitult haraggal már tovább érlek

csontig sajgó összevisszaságban

sejtenélek

elhevert hajnalokból
beljebb kérezkedem
mint szender álom
egyre éberebben
csönd fuvalma szusszan
vállív melegében
zajtalanul zörget
puha lüktetése
ne engedd hűlni kertedet
mert fáradt színnel
a fény sem játszik többé
a hűvösek éjszakákba visznek
maradj még világosodásig
míg a nap ablakokba térdel
majd a percek felnevelnek újra
bár csak sejtenélek