Ajkamon vigyázlak
Súlyosak az éjszaka vermei
Vánszoróráin újra átesem
Karod áttakart testfonat meleg
Magamba rejtem széped kincseit.
Zuhanásaim magába ásnak
Bőrömön hordom bújó illatod
Holnapba vágylak napra pirkadón
Végesincs beléd akarással.
Csípőd érintésütemre gyújt
Megfeszült felfűzött vágyspirálon
Míg hangod fülembe ittasul.
Világolsz a bámész félhomályon
A lomha távol közelemre húz
Csókod harapott ajkamon vigyázom.
volt és nincs között
híd vagyok a volt és nincs között
kapocs-testem partodig pihenne
de elfáradtam árva lépteimben
bántásaidtól énem megszökött
nincs már láz a tompa szemsugárban
csak rideg szavak nemtörődöm érdek
csitult haraggal már tovább érlek
csontig sajgó összevisszaságban
sejtenélek
elhevert hajnalokból
beljebb kérezkedem
mint szender álom
egyre éberebben
csönd fuvalma szusszan
vállív melegében
zajtalanul zörget
puha lüktetése
ne engedd hűlni kertedet
mert fáradt színnel
a fény sem játszik többé
a hűvösek éjszakákba visznek
maradj még világosodásig
míg a nap ablakokba térdel
majd a percek felnevelnek újra
bár csak sejtenélek
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Gyönyörű szonetteket írsz, gratulálok!