Fáradt éjemben hajnallá szépülsz
Érted virrasztok a holnap merengő árnyain
Míg milliárdnyi csillagtengerbe révül
Két szemem világa, Veled repülnek lélek-szárnyaim.
Meztelenre vetkőz a hazug képzelet
Veled múlik ácsorgó holnapom
Mely kisiklott perceket
Penget tépett húrokon.
Ajkamon szóra nyíló gondolat vagy
Hisz Téged szeretni jöttem-e világra
Hiába kereslek, megtalállak magamban
Elbújtatva, egyre mélyebbre ásva.
Megfestelek
Ujjaim ecsete von színeket köréd
Képzetemben ébren festelek meg
Hajadba nap-koszorút fonok
Szemeid tükrébe csillagot rajzolok.
Ajkadra siklik lágyan kezem
Végig érint fürkész tekintetem
Mint bársonyívű szellő-szirom
Szádra számat vágyón úgy csókolom.
Ecsetem ezerszín fényét testedre ölelve
Színeidet szívembe mártva, Reád lehelve
Palettámat túlcsordítom Te benned
Kérlek bocsájtsd meg ezt nekem…
Útravaló
Fenyőágak sóhaja bontja téli álmát
Hó lepte karjain, gyémánt-havak szárnyán
Óvón subát sző a végtelen tájra
A természet keze, örök körforgása.
Csillagok ragyognak égi rengetegben
Boldogság honában, örök szeretetben
Születik egy Angyal, lélek-gyöngyök nyílnak
Lelkem templomában vágyón harangoznak.
Édes kicsi lányom, reményem tengere
A legszebb ajándék, életem gyöngyszeme
Te vagy minden kincsem, éltetőm és sírom
Féltő kezem vezessen leendő utadon.
Mosoly-rózsák nyíljanak tarkán körülötted
Szeretet vezérelje mindig a szívedet.
Szerencse kísérjen, én csak azt kívánom
Teljesüljön minden titkos kívánságod.
Adjon a jó Isten szépséget, jóságot
Tengernyi örömöt, özön boldogságot
Tiszta szívet, erőt és jó egészséget
Mindent, mit megadhat Néked ez a földi élet.
Lelkeden
Könnycseppbe rejtett világ vagyok
Lelkedre folyva nyomot hagyok
Beléd növök, mint jelenbe a jövő képe
Illatos gyantára a vén fa kérge.
Lehántom magamról gondolatom
Összepréselt valóságomban jajgatom
Magam a végtelen messzeségbe
Átszúrt szívemmel feszülök fel az égre
Nektár ízű csókos reggel ébreszti a lombokat
Meglibbenő lélek-szárnyam emlékeket bontogat.
Tűznap-csókok tengerében az ég mézes ajkain
Zuhatagként ömlik a fény, kitárt reggel karjain.
.
Mint földre szállt angyal-képzet fátyol tánccal ünnepel
Dunna alatt éji álmok elillanva tűnnek el.
Létre nyíló két szememmel Téged igéz íriszem
Lecsukódó pillarácsom álmaiban elveszel.
Mert szeretlek...
M int vízbe dobott kő patak sodorívén
E lmerülök benned, sugár-szemed színén
R ingatózom rajtad, tested bölcsőjében
T ükör szíved dobban, lüktet ereimben.
S elymes örvény-kezed óvón körém fonod
Z senge hullámágyon ontod az illatod
E ltűnik benned mélyen létezésem
R aboddá olvadok, eggyé válok Véled.
E ltemetem múltam, adózom a mának
T udva-tudatlanul szítom fel a vágyad
L elked édes ajkán csók-tüzek hevülnek
E lfeledem búmat, kortyolok Belőled
K ellesz nekem végleg, hiszen Benned élek.
Távolodva
Ködoszlopok homálya között kapaszkodom
Vak szemem tágul a világra, bár mit sem ér a lét
Ha magányszántott terek barázdáiban botladozom
Ott, hol a véges a végtelenbe ér.
Már nem várlak… égig érő akarásom elengedem
Gyűrött ábrándod bennem szótlan, réveteg
Széthullott köd darabokba ágyazva süpped el
Hiába bontalak magamból, távolodik a képzelet.
Majd ha...
Majd ha...
Örök tavasz télbe fordul
A fény árnyékká gorombul
Hetedízig megtagadlak
Hogy újra megszülhess magadban.
elhevert hajnalokból
beljebb kérezkedem
mint szender álom
egyre éberebben
csönd fuvalma szusszan
vállív melegében
zajtalanul zörget
puha lüktetése
ne engedd hűlni kertedet
mert fáradt színnel
a fény sem játszik többé
a hűvösek éjszakákba visznek
maradj még világosodásig
míg a nap ablakokba térdel
majd a percek felnevelnek újra
bár csak sejtenélek
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Köszönöm szépen kedves Nikosz, hogy itt jártál! :)