Mélyre ásva

Fáradt éjemben hajnallá szépülsz
Érted virrasztok a holnap merengő árnyain
Míg milliárdnyi csillagtengerbe révül
Két szemem világa, Veled repülnek lélek-szárnyaim.

Meztelenre vetkőz a hazug képzelet
Veled múlik ácsorgó holnapom
Mely kisiklott perceket
Penget tépett húrokon.

Ajkamon szóra nyíló gondolat vagy
Hisz Téged szeretni jöttem-e világra
Hiába kereslek, megtalállak magamban
Elbújtatva, egyre mélyebbre ásva.

Megfestelek

Ujjaim ecsete von színeket köréd
Képzetemben ébren festelek meg
Hajadba nap-koszorút fonok
Szemeid tükrébe csillagot rajzolok.

Ajkadra siklik lágyan kezem
Végig érint fürkész tekintetem
Mint bársonyívű szellő-szirom
Szádra számat vágyón úgy csókolom.

Ecsetem ezerszín fényét testedre ölelve
Színeidet szívembe mártva, Reád lehelve
Palettámat túlcsordítom Te benned
Kérlek bocsájtsd meg ezt nekem…

Útravaló

 Fenyőágak sóhaja bontja téli álmát
Hó lepte karjain, gyémánt-havak szárnyán
Óvón subát sző a végtelen tájra
A természet keze, örök körforgása.

Csillagok ragyognak égi rengetegben
Boldogság honában, örök szeretetben
Születik egy Angyal, lélek-gyöngyök nyílnak
Lelkem templomában vágyón harangoznak.

Édes kicsi lányom, reményem tengere
A legszebb ajándék, életem gyöngyszeme
Te vagy minden kincsem, éltetőm és sírom
Féltő kezem vezessen leendő utadon.

Mosoly-rózsák nyíljanak tarkán körülötted
Szeretet vezérelje mindig a szívedet.
Szerencse kísérjen, én csak azt kívánom
Teljesüljön minden titkos kívánságod.

Adjon a jó Isten szépséget, jóságot
Tengernyi örömöt, özön boldogságot
Tiszta szívet, erőt és jó egészséget
Mindent, mit megadhat Néked ez a földi élet.

Lelkeden

Könnycseppbe rejtett világ vagyok
Lelkedre folyva nyomot hagyok
Beléd növök, mint jelenbe a jövő képe
Illatos gyantára a vén fa kérge.

Lehántom magamról gondolatom
Összepréselt valóságomban jajgatom
Magam a végtelen messzeségbe
Átszúrt szívemmel feszülök fel az égre

S valóságra vetkőzve álmomba kiáltalak.
Éntelenbe fulladt káprázat-szilánkokat
Szakítok testemből, fájdalmam bérét nyögöm
Elhazudott igazságod szálait szövöm.

S ahogy lassan átszűrlek magamon
Letisztult gondolatod érlelődő szavakon
Csitul, melyek örökre kimondatlanul maradnak
Rám figyelj önmagadban!

Álmodtalak

Rólad álmodtam ősz ízű éjen
Túl a messzeségen, valóság ölében
Vágytalak újra, beléd csitulva
Százszor, ezerszer, újra meg újra.

Álmodsz-e rólam mondd Te is egyszer?
Érzed-e lelkem rezdülését Benned?
Kéred-e csókom, éled-e létem?
Ébren álmodom, vagy álmomat élem? 

Mindenhol Téged...

 Látlak a felkelő nap fénylő sugarában
Mely gyengéden koszorút fon az ébredő világra
Arany szálat fércelve fellegek fodrára.

Látlak az ezüst Hold suttogó fényében
Lágyan ringatózva csillagok ölében
Álomba szunnyadva tegnap sötétjében.

Látlak a pirosló pipacs rengetegben
Szélben táncot járva, félőn megremegve
Szirmaikat hajlón egymásba ölelve.

Látlak lélek-párnám gyűrött redőiben
Álmatlan éjemnek ólom-perceiben
Kérlelő két kezem érintéseiben.

Éber-képzet

 Nektár ízű csókos reggel ébreszti a lombokat
Meglibbenő lélek-szárnyam emlékeket bontogat.
Tűznap-csókok tengerében az ég mézes ajkain
Zuhatagként ömlik a fény, kitárt reggel karjain.
.
Mint földre szállt angyal-képzet fátyol tánccal ünnepel
Dunna alatt éji álmok elillanva tűnnek el.
Létre nyíló két szememmel Téged igéz íriszem
Lecsukódó pillarácsom álmaiban elveszel.

Mert szeretlek...

 M int vízbe dobott kő patak sodorívén

E lmerülök benned, sugár-szemed színén

R ingatózom rajtad, tested bölcsőjében

T ükör szíved dobban, lüktet ereimben.

S elymes örvény-kezed óvón körém fonod

Z senge hullámágyon ontod az illatod

E ltűnik benned mélyen létezésem

R aboddá olvadok, eggyé válok Véled.

E ltemetem múltam, adózom a mának

T udva-tudatlanul szítom fel a vágyad

L elked édes ajkán csók-tüzek hevülnek

E lfeledem búmat, kortyolok Belőled

K ellesz nekem végleg, hiszen Benned élek.

Távolodva

Ködoszlopok homálya között kapaszkodom
Vak szemem tágul a világra, bár mit sem ér a lét
Ha magányszántott terek barázdáiban botladozom
Ott, hol a véges a végtelenbe ér.

Már nem várlak… égig érő akarásom elengedem
Gyűrött ábrándod bennem szótlan, réveteg
Széthullott köd darabokba ágyazva süpped el
Hiába bontalak magamból, távolodik a képzelet.

Majd ha...

Majd ha...

 Örök tavasz télbe fordul
A fény árnyékká gorombul
Hetedízig megtagadlak
Hogy újra megszülhess magadban.


Majd ha...
Kínzó kétség vasmarkában
Rideg Éned páncéljában
Gondolatod körém rakod
Hiányomat megfoghatod! 

Télen

 Tarolt ágrengeteg a tél
Színes ruháit levetve górja
Befagyott lábnyomot karcol a hóba
Az ősz-meleg aludni tér.

Varjak gyűlnek
Károgó dallamot öltve a légbe
Rebbenek a felhők ölébe
Tépázott hajnalok hűlnek.

Veszett, jégbe fagyott világ
Egykor mi élt, minden halott
Rövidülve járnak a nappalok
Néma szájuk megváltásért kiált.

Magamba bújtatnálak

Magamba bújtatnálak
Lelkemmel fognám kezed
A csend rét-szőnyegén ülve
Vágynám két szemed.


Szirmaid bontanám
Parázsló alkonyon
Újraszült reményem
Benned feloldozom.


S ha úgy lenne kedvem
Előhívnálak megint
Szóvirágom szívedig hajolna
Szavalnék Néked reggelig.

Súgó 4 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.05.25. 16:53 Maryam Köszönöm szépen kedves Nikosz, hogy itt jártál! :)

2011.05.25. 14:19 Nikosz Csodálatosak a verseid :))

2010.09.13. 11:16 Maryam Köszönöm szépen kedves József! Maryam

2010.09.12. 20:39 József Egyszerűen fantasztikusak...:)