Szívtelenül

Elapad a szó, üres a gondolat
Vasmarok szorítja százrét a torkomat.
Cikázó gondolat kúszik szüntelen
Agyamba fúr, érteni nem lehet.
Feljajdul, mászik, csitul.
Orvul támad, lassan kimúl.
Testem élettelen tetem
Szív nélkül nem létezhetem.

Ördögtánc

Feltornyosult magányrácsok körbe zárnak
Szótlanul jajgatok az élet peremén.
Éji széllel jött értem, rideg éjszakában
Csalfa fintort biggyesztett felém.
Visszanézett epésen búcsút intve
Kacagva örvénybe csavart, orvul támadott.
Tanyát vert lelkem szegletébe
Árnyzuhatagként közönnyel altatott.

Adj erőt Istenem!

Keservem irgalmadért térdel
Összepréselt remények hallgatnak
Vergődve, dacolva a léttel.
Nincs már szó, ördögök vallatnak
Tüzet okádva vasvillára hánynak.
Lélekvesztő labirintusában
Szavaim oldozásra várnak.
Angyal-ördög tusában
Véres kínpadra vágynak.

Csillanj fel szabadság!

Fordítsd felém orcádat
Adj magadból az éhezőnek.
Mondd, van még bocsánat?
Mutasd magad, vénülő ráncaid
Kitépett szívem kezedben lüktet
Szaggasd le rabláncaim!
A sötét félve fénybe süpped
Lassan tisztul a kép, a jövő feldereng.

Adj szebb holnapot!

Új szív dobban, katarzis születik
A gonosz a jón elmereng
De nem ér a szó fülemig
Ha méregbe mártott nyilakból terem.
Lassan omlanak a falak
Haláltánc a pokol tüzén.
Hidak épülnek sorban
Tágulva gyúl a fény.

Istenem láss csodát!

Vasszárnyakon kél a reggel
Extázisban gyúl a nap
Az éj csókot hint síró szemmel
Szeretettel vértezem magam.
Fényeken ring a távol
Örömkönnyet ejt a szív.
A gonosz távozik magától
A boldogság násztáncra hív.

Oldozz fel Istenem!

Rügyek pattannak nevetve
S a lét felszárítja könnyeit
Bánatát végleg elfeledve
Az élet újjászületik.
Az örök törvényt újra írom
Csak így élhetnek emberek
Olvasd hát itt a papíron
A szeretet mindenek felett!

Rád gondolok

Rád gondolok
Mikor a Holdsugár opálos fényével szövi gondolatom
S az éj csendje oltalmazón körbefon.
A tegnap sötétségbe fúl, s a vérvörös hajnal
Vajúdva szüli a Napot, s kényesen nyújtózva ébred halkan.

Rád gondolok
Mikor a fény álmosan ébred, pilláit mélán kinyitja
S tétován a reggelbe olvad, harmatkönnyeit felszárítja.
Hisz miattad kél a Nap, érted öltözik újra
A lét, s a szél lágy dallamát dúdolja csendben, füledbe súgva.

Rád gondolok
Mikor a tarka rét virágai érted nyílnak hűvös reggelen
Hajladozva táncot járnak ezernyi virágtengeren.
S gyengéden ölelkezve szélben együtt ringanak
Törékeny testük oly ingatag.

Rád gondolok
Mikor bársony felhők mögül a Nap az égre táncol
S álmaimba ragadt öntudat elillan magától.
Langyos szélbe csókolom neved
Magamban megfürösztelek.

Rád gondolok
Mikor égi zápor hinti cseppjeit a Földre
S szivárványt sző a fülledt felhőkre.
Ezer színe mind érted éled
Beléd festi izzó szenvedélyem.

Rád gondolok
Mikor horizonton ring a távol
S a Nap lenyugszik a látóhatáron.
Mikor lopózva hintázik az alkony
S az égre csillagokat karcol.

Rád gondolok
Mikor puha paplant vet az álom
S az éj vánkosán szunnyadva várom
Hogy, csillagként Földre csorog majd a fényem
S szíveden ragyog tovább szemérmem.

Időutazás

Szavak szakította sebek halmaza
Lüktet agyam tekervényein.
Elhantolt tegnapokkal bajlódva
Újra ásom lelkem terheit.
Az élet rongyvásznát bámulom
Némafilmet pergetek tova.
Leszaggatom, vagy újra rajzolom?
Zihálva szökik a gondolat.
A néma tér burka szétfeszít
Megtépázza bensőm titkait
Mely tükördarabokra szétesik
S szembesítve bontja szirmait.
Magányos neszzörejbe oltva
Visszhangzik sivár létem.
Szívdobbanásba fojtva
Múltamat újra élem.
Fájón hasítom le emléktöredékeim
Mint kőszikla koppan keményen
Elém hulló fakult képeim
Kőbe vésve tornyosul elébem.
Szendergõ zápor hullatja könnyét
S szétfolyva lábam előtt hever az életem.
Elmossa képeim tükrét
Olvadnak a jéghegyek.
Lélekorkán csitul bennem
Erőm ólomhegyeket mozgat.
Börtönrácsok olvadnak egyre
Megcsendesült lélekharang kongat
Dalra fakasztja reményem zálogát.
Félve felszakítom a valóság ajtaját.
Az idő perchullámain úszva
Megérkezem hívó jelenembe.

Dalom

Beleteszlek kebelembe
Varázsajkú szerelembe.
Csókjaimmal megitatlak
Álomszárnyán elringatlak.
Fenn az égen messzeségben
Ezer csillag táncol Néked.
Mosolyerdőt varázsolok
Boldogságom rád csókolom.
Édes álmod had őrizzem
Jó éjszakát drága kincsem!

Égi nász

Álomajkú éjszaka csókot hint a tájra
Fátyolíven hajolok tested ritmusára.
Opál fények bíborán égi palló íven
Beléd olvad, átkarol, táncot lejt a szívem.

Könnyező hajnal ébreszti a tájat
Titkokat fecseg az ébredő mának.
Hívogatja a Napot az ég Holdsarlója
Köpönyegét elhagyva már az eget rója.

Utolsó ölelés, titkos égi légyott
Búcsúcsókot kérlel, pislákolva ragyog.
Testük összefonva fürdőzik a kéjben
Násztáncukat lejtve, forró ölelésben.

Csillanó fénytükör csordogál az égen
Méla csend tapint, pislákolva éled.
Gyönge szellő röppen, búcsúzik a hajnal
A Hold elsuhan trilla madárdallal.

Betölti a teret izzó Nap sugára
Lüktető testének minden porcikája.
Lopott percet áldoz hű szerelmének
Ott dobog szívében örök szenvedélye.

Elengedlek

Elcseppent pillanatok képlékeny halmazba vetülnek
Retinámra kiülnek.
A tegnap oltárán áldozva filmet vetítenek
Vágyakat élesztenek.
Az ûr fátylába burkolózva húzlak magamba
Emlékeimben matatva.
Feledett lét pórusai titkokba zárulnak
Egyre tágulnak.
Lyukacsain átmerengek, félve kereslek
Hamis képzelet.
Homályba veszett szaggató gondolat vagy
Elmém fogva tart.
Láthatatlan kéz rángat, ökölbe szorít
A csend kitaszít.
S rám nyílik a józanság szeme
Elengedem kezed...

Kinyílva

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés