Kéjben

Dagályként duzzadsz bennem, mint mélységes óceán

Mely Napnak fordítja arcát, s Hold zenitben delel.

Nyaldosó hullámaid hûsítõ záporán

Kortyolom a csendet, mely ölelõn melenget.

Végtelen testeden tajtékba ringatsz

Örvénybe fonsz, csitítod háborgó éjjelem

Árnyék-kezed becéz, simogat

Bársony ujjaid nyomán ébredek.

Pilláid íve simít végig arcomon

Rám csukódsz, csókodba zársz

Pihegõ vágyakat itatsz ajkamon

Tested tébolya testembe hág.

Sóváran tágulsz, folysz belém

Keringõre hívod szívemet

Ritmusunk együtt zenél

Mily Földöntúli élvezet.

Korbácsold újra vérem

Feszülj testemre még

S én alélva újra kérlek

Szórd villámodat felém!

S míg zuhatagként rám borulva

Kényesen nyújtózol velem

A szerelemtõl ittasulva

Az égre tûzöm izzó lelkemet.

Betû-vetõ

 Ingó inak inalnak ingatag

Fátyolfelhõk fáradt fényén

Szívem szava szellõvel száll

Rezzenõ rekettye remegõ rejtekén.

Gyarlón gyúló gyengéd gyönyör

Hullámok hátán hatolva hág

Tikkasztó tûz tiltott tánca

Kegyetlen kínnal kárhozva kápráz.

Hamis hitek hozzád húznak

Ébren éledve érzem énedet

Lázadó lázálom lüktetve lebben

Fejembe fúrva féktelen félelmet.

Epedõ est ellazulva enged

Frissen fújó fuvallat fátyolt

Zizzenõ zene zálogába zárva

Lelkem léte lobbanva lángol.

Illatos idilli illúzió illan

Foszló füstje fáradtan folyik

Szaggató szózat szájamból szól

Bûvös bája bódulva bomlik.

Párás pirkadat põre pírral

Nyugvó nyoszolyán nyögve nyújtóz.

Arcomba andalít alélva altatót.

Mélán mosolyog másnapra múlón.

Ébredés

Az idõ távhullámain evezve
Percek peregnek, némán kereslek.
Lüktet a képed agyam színpadán.
Ébredésem átka sóvár kínhalál.
A hajnal szorító markában landolok
Ujjai közt siklok, mint pergõ homok.
Megkövült szavak koppanását hallgatom
Velük hullok, jajdulva mozdulok.

S míg a csend húrjait mélán pengetem
Pilláim mögé titkon rejtelek
S szemem védõ fátyolát
Rád terítem, körbefoglak
Beléd kúszok gondolatban
Mint éhes vándor szomjadat csitítva
Az évek ráncaiból távolból mesélek.
Tétova utamon magamra eszmélek.

A Hold lámpása színtelen letérdel
S leballag az égrõl csillagok tüzével.
S míg táncukat lejtik éjnek rejtekében
Reggeli Napban újra gyúl az élet.
S a fény retinámba tágul
Egy fejezet színe lezárul.
Álmom szárnyán suhan a képzelet
Koldus-gazdagon remélve ébredek.

Földet érve testem parázsbölcsõbe hull
Vágytól égetõn ringatón kimúl.
S míg vajúdva születik a reggel
Elengedlek, s képzeletemmel
A szürke lét színeit tarkára festem
Míg mézízû ajkadon csendül a reggel
Hisz érted kél a lelkem.
Veled fekszem, veled ébredek fel.

Nélküled

Nélküled

Kimondatlan szó vagyok

Félbeszakadt mondatban hallgatok.

Kimúlt dallam a zongorán

Mely színtelen, tompán tovaszáll.

Feledett gondolat vagyok

Mely bolydultan, céltalan kavarog

Kihunyó gyertyafény

A sötétség peremén.

Végtelen alagút vagyok

Fények nélkül baktatok

Szárny nélküli sas madár

Ki égi megváltásra vár.

Gyökér nélküli fa vagyok

Szomjúhozva pusztulok

Keret nélküli néma kép

Magányos, szótlan függelék.

Kalitkába zárt madár vagyok

Börtönrácsok közt fulladok

Vég nélküli költemény

Félbe hagyott szerzemény.

Felhõ nélküli lég vagyok

Fülledt nyári nappalon

Színek nélküli tér

Fakó homályban mondd mit ér?

Idõ nélküli perc vagyok

A Mostba oltva szomjazom

Testemben kínzó fájdalom

Sosemvolt álomról álmodom.

Évek nélküli élet vagyok

Ébren pergõ holnapod

Céltalan, rabláncba vert világ

Sosemvolt vágylátomás.

Lélegzet nélküli sóhaj vagyok

Tova tûnve illanok

Könnycseppbe rejtett fájdalom

Arcomon végig szánt, vállalom.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés