Vers vagy

 Vers vagy Te is, megírtalak magamnak
Kusza sorokban reszketeg szavallak
Rád olvasom gondolatom
Megkavarlak.

Szóláncra fűzlek, átformálom tested
Tollammal becézlek, rímekben kereslek
Veled fekszem, Érted
Ébredek fel.

Szavaim árnyékként végig kísérnek
Napodon, éjeden szótlan visszatérnek
Sarjadó szóvirágban Érted
Zenélnek.

Álomszövő

 Hold szitálja gyöngyszemeit
Csillagokra fátyolt terít
Szalad a szél, tovább zenél
Suttogása édes remény.

Dunna alatt álmok, vágyak
Lábujjhegyen Rád találnak
S a reggeli ébredéssel
Angyalszárnyon tovalibben.

Mindenem

 Fa voltál, lombos, égig érő
Kéregtested mozdulatlan
Ágaid óvó, ölelő karok
Ott voltál minden mozdulatban.

Virág voltál, színes, illatos
Ölelkező szirmaid bársonyán
Ringó mezőtáncra keltél
Nektár ízű napnak alkonyán.

Madár voltál, dalos kisrigó
Dallamod kérőn fülembe súgtad
Varázstrillád messze szállt
Titkaidat nékem daloltad.

Forrás voltál, tiszta, éltető
Csobogón belém hatoltál
Átmostad régvolt lényemet
Boldog, új életre hívtál.

Szívedre hajolva

Csendkertembe simulva tépem vágyvirágaim
Illatos szirmaik földre hullón hevernek
S mint tengermezők hulláma arcomra peregnek
Agyamba présként tolulnak gondolatláncaim.

Lemerülök benned, vágyón, gondolatban
S felhozom mélységed igazgyöngy fényét
Kagylóhéj tested kitárom félénk
Kezemmel… érintem a foghatatlant.

S míg a rám görnyedt szótlanság szavai kiabálnak
Hangod belenő a némaságba, s megtölti a légüres teret
Simogatón magamra húzom árnyék-kezed
Fölfelé kapaszkodom a léthomályba.

Gyengéden ringatlak magamban
Nyíló meztelenséged tűz-vihara sodor
Egyre beljebb, s míg parázstüzed belém lopod
Örökre szívemre hajtalak.

Merengő

 Az est fekete kabátja bujtatja a Napot
Sugarai horizont alá merülve fáradtan kihunynak
Csillagokat szórva az égi mezőkre, mélán csitulva
Emlékké oldozzák a tegnapot.

Keresztre feszít a tudattalan tudat
Ezerszer kimondom édes neved
S míg magányom falán mereng az este
Lét-sóhajom hangja utánad kutat.

Rád sírom hömpölygő igémet
Érzelmeim vihar-szálait beléd bogozom
S míg a vén idő perceit lopva morzsolom
Bársony tekinteted íriszét idézem.

Küszöbömön libben a reggel
Harmat-szemei pislogva húznak
Vágyálmaim neszezve hozzád bújnak
S beléd gyűrűzve, sodrón elveszem.

Dúdoló

Meleg karod fészek
Álmomba hull ébren
A múló idő.

Ujjad pille-bársony
Égő tapintásod
Áram testemen.

Csókod hulló zápor
Borít, elvarázsol
Pecsét ajkamon.

Tűz-szemedben égek
Vissza-visszatérek
Parázs szíveden.

Beírtalak

 Beírtalak üres lapjaimba
Véled telítem vágy-soraim
Beszőtted magad sivár napjaimba
Csendre kélnek benned múzsa-csókjaim.

Kecsesen rólak karcsú versszakokba
Láthatatlan tintába mártom ihletem
Rótt betűiden fényként vándorolva
Lágyan gömbölyítem árnyék-ívedet.


Mélységem lét-tükrébe merítelek
Elidőzöm terített vágy-oltárodon
Nélküled félek végleg elveszem
Érted még ezt is vállalom.

A pillanat lég-szárnyán

 Belém hajlott virradat hajnalok
Lüktetve illanó suttogó szavakon
Gyűrődnek ajkad szegletére.


Agyamba vésett emléked nyomán
Perceidbe merítkezem, s tétován
Kortyolom méla csendedet.


A pillanat lég-szárnyait idézve
Rád szelídült kéjcsókot igézve
Átringatlak álmom szövedékein.

Haikuk

Tavasz

Csókos illat felhők
Bimbók rejtekéből
Lélegezve nyílnak.


Nyár

Fülledt forróságban
Tücskök muzsikálnak
Fülemnek szimfónia.

Ősz

Csípős arany szellő
Leveleket vedlő
Holnap hó esik.

Tél

Fagyos jégcsap-fűzér
Vissza-visszatér
Olvadásra várva.

Három soros

Könny

Földre hulló gyöngyszemek
Esőcseppet rejtenek
Arcom tótükrén.


Fészek

Avar-föveny perceken
Gyűrött szárnyú rejteken
Sárgarigó moccan.


Éj

Égi vánkoson csitul
Hold ölébe álmosul
A szótlan idő.


Álmatlanság

Fekete gondolat
Gubbasztva, ágy alatt
Hajnalra várva.


Glória

Fejed fényes éke
Koszorúnak szépe
Dicsőség virul.


Alkony

Álmos árnyak járnak
Sötétségbe másznak
A fák kezei.


Hóesés

Égi dunnapárna
Kisgyermekek álma
Fekete házakon.


Szivárvány

Könnyező napsugár
Ezerszín kristálya
Rávetül az égre.

Naplemente
Vörös gömb alatt
Fájón nyugovóra tér
A nap pillája.


Könny
Szememben kristály
Érted hulló könnyvirág
Érintéseden.


Hó
Fehérség vakít
Talpam alatt ropogva
Lábnyomom hagyom.


Álom
Aranypók szövi
Éji álom-vágyamat
Agyam rejtekén.


Levélhullás
Kérőn üzen a
Nyárnak, falevél avar
Téli álomra várva.

Kimondhatatlanul

 Belém hajlott virradat pihen fáradt vállamon
Vándor-magányom vétlen ereje némán átkarol
Ahogy rám tapad a szótlan üresség ajka
Gondolat-árnyékok suhannak agyamba.

Álmomban szunnyadó ölelés fogan
Nyugodt kezed féltve torpan
Testem ívén meg-megpihenve
Fülledt lég-szárnyakon mélán elmerengve.

Szivárványon vidult derengés vagy
Fényt loptál belém, kincsként őriznélek, csak
Maradj még egy percet, kérlek
Éj-ágyamon találj menedéket!

A Nap sziluettje halványan az égre halkul
Úgy őrzöm arcodat, míg lelkembe jajdulsz
Mint ki nem mondott titkokat a végtelen tenger
Kiapadhatatlan örök szerelemmel.

Vágylak

 Vágylak…
Érintésbe font mozdulat vagy
Várlak…
Benne vagy minden mozdulatban.
Égek…
Vágyam korbácsa lényed
Érzem
Nélküled meghalok, így hát érted élek.

Ősz-szerelem

Szunnyadó természet nyár ölén ringatva

Rőt lombok árnyékát magába olvasztja

Mintha va

Súgó 3 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2012.10.01. 18:27 lenyiczki Marika Csodálattal olvastam verseid, gyönyörűek, gratulálok kedves Maryam: További, sok sikert kívánok még verseid írásához! Puszim Marika

2012.09.26. 14:27 Maryam Kedves Annuska, örülök, hogy tetszenek a verseim, szeretettel várlak máskor is:) Maryam

2012.09.25. 22:53 kozma anna lidia    Kedves Maryam!!! Csodaszép versek ezek nagyon tetszenek el is loptam belőlük egy párat a magam számára utólagos engedélyeddel köszi és még egyszer csodásak puszi Annuska