Érzed?

Mondd! Érzed ezt a kínt?
Mely örökkön szétfeszít.
Szívembe hasít a gondolat
Hogy én itt, és Te oly messze vagy.
Jöjj, ölelj kebledre kérlek
Maradj még, míg kihunynak a fények.
Ott, ahol nincs tér, s idő
Csak boldogság, s szebb jövő.
Hol karod soha nem enged el
Mert két lélek egymásra lel.

Altató

Hullámként fodrozódva
a végtelen tengeren
Úgy repülök én Tehozzád
Szivárványszín álom szárnyán
Halkan, lopózva, nesztelen
Egy balzsamos éjjelen
Csókot hintek ajakadra
Megsimítom arcodat
Hálát adok az Istennek
Mert őrízhetem álmodat.

Gyere

A semmibe üvöltöm nevedet
Semmi mást nem tehetek.
Mardos a kín mit érzek
Annyira szeretlek téged.

Hiszen tudod, mégsem mondhatom.
Mondanám, de nem hallhatod.
Hallhatnád, de fel nem foghatod.
Ép ésszel ki nem bírhatod.

Érzed, mégsem teszed
Imába a két kezed.
Csak szólnod kellene
És kérned édesem.
Hiszen csak veled létezem.

Mézédes szerelem

Mézédes szerelem
Beszélj még énnekem
Halljam a hangodat
Lássam az arcodat.

Csókomat kéred-e?
Ízemet érzed-e?
Szerelmem félted-e?
Éltemet éled-e?

Gyűrődjél énbelém
Olvadjál énvelem
Lüktess a testemben
Érezd, hogy érezzem.

Akarom

A vágy a karjaidba űz,
Kábítón, olthatatlanul,
Vadul.

Kérlek tárd ki azt,
Fogadj magadba,
Összetapadva.

Érezd a szívedben létemet,
Hajtson a képzelet,
Féltelek.

Hagyj pihenni magadban,
Ha te is akarod
Akarom.

Életfa

Légy erős fa, mely küzd a létért
Kit idők foga megsebez
Mégis újra ágakat növeszt
Megújul, nyúl a fényért
Nem adja fel sohasem
Örökké ébredez.

Egyre nő, új ruhát felöltve
Sebeit bánatba rejti
Magányát felejti
Kapaszkodik lenyúlva a fölbe
A bajból erényt kovácsol
Bánatát elfedi.

A pillanat varázsa

Itt vagy mellettem
Fogod a két kezem
Szemembe révedve
Nézed a végtelent.

Nyugalom árad szét
Az egész testemben
Biztonságban vagyok
Veled megérkeztem.

Kellek neked érzem
Én vagyok mindened
Jelened, s jövőd
Az egész életed.

Tudom, hogy enyém vagy
S én a tied vagyok
Így lesz ez örökké
Amíg meg nem halok.

Vallomás

Összekulcsolva, összefonódva játszik a képzelet,
Tested testemen lebeg.
Ajkaid játéka, mint forró tűz bőrömön,
A létedért könyörgöm.
Érzem ujjaid végigsimítva rajtam,
Mint lágy selyem.
Halott voltam, s Te életet leheltél belém,
Felkorbácsoltad véremet.
Szemedben megláttam magam, s újra élek.
Hőn vágyott érzelem.

Az éj csendje

Jöjj kedves velem örülni az éjben,
Már csak a szerelmed tart ébren.
Fejem válladon megpihen,
Már nem számít semmi sem.
Csak Te meg én vagyunk,
Édesen hallgatunk.
Az éj kereke lassan forog,
Ragyognak ránk a csillagok.
Selymes fényét ontja ránk,
A mosolygós holdsugár.
Az éj titkos bársonyán,
Mint láthatatlan cérnaszál,
Összekötve ránk talál.

Nyolc soros

A szerelem rétje vagy,
gyökeret vertem beléd.
Rajtad illatozom hallgatag,
a csodák mezején.
Szirmaim, mint lágy kehely,
kibontom, s nektáram cseppentem reád.
Belőled élek, s veled én,
Míg világ a világ.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés