Kisfiam

Te vagy az életem egyetlen gyémántja,
Te vagy a mindenség örök csillogása.
Te vagy a szívemnek színes szivárványa,
Te vagy a lelkemnek minden kívánsága.

Napsugárként ontod páratlan fényedet,
Melengetve azzal szívemet, lelkemet.
Édes kicsi fiam, életem gyöngyszeme,
Örömöm, bánatom, érzelmem tengere.

Legyen az életed boldogságok sora,
Legyen az álmod egy beteljesült csoda.
Angyalok kísérjék végig a sorsodat,
Csillagporral hintsék leendő utadat.

Egységélmény

Szavakba önteni nem lehet,
Egyetlen eszköz a képzelet,
Mely álmok szárnyán elröpít,
S titkos helyekre átvezet.

A szavak mit sem érnek,
Ha a tettek elvetéltek,
S nem az vagy, ki lenned kell,
Önvalód, mi benned életre kel.

Légy az, ki voltál, s a hited elvezet,
Egy jobb világba, hol ármány nem leledz,
Csak szeretet és béke, Isten dicsősége.
Ott belső békéd megleled.

Te vagy nekem

Tiszta forrás vagy nekem, fürössz meg magadban!
Mosd át lelkemet, töröld ki múltamat!
Sodorj magaddal, vigyél el!
S ha elmém elcsitul, újra magam leszek,
Együtt veled.

Igazgyöngy vagy nekem, kagylóhéjba rejtve.
Az évek lehullanak, itt vagy a jelenben.
Bennem tündökölsz, nem engedlek el.
Tetemben dobogsz végre,
Együtt velem.

Vakító nap vagy nekem, átsütsz mindenen.
Utat mutatsz a mában, az élet mámorában.
Sugaraid karokként fonod körém.
Eloldozhatatlan kötelék,
Végleg veled.

Ringató

Ma éjjel angyalok őrzik álmodat.
Lágy dallamot füledbe súgva,
Huncut mosolyra bírják ajkadat.

Szívem húrjain pengetnek neked.
Lelkem lelkeddel összefonva,
Együtt dalolva énekel veled.

Altató

Tarka pillangót küldök neked,
Az éj leple alatt kedvesem.
Feléd repítem szívem mámorát,
Hogy mindig érezd a vágy dallamát.

Megannyi fényes csillag záporán,
Az éj hűvös bársonyán,
Melléd lopózom csendesen,
S ajkam ajkadon megpihen.

Míg halk sóhajod hallgatom,
Eltűnik minden bánatom.
Szívedre csókolom magam,
Majd eltűnök nyomtalan.

Szeretetfolyam

Gyere pille tarka lepke
Szállj ide a kebelemre!
Bontogasd ki szárnyadat,
Repítsd el a vágyamat!

Vidd hírül az embereknek,
Adják át a szeretetet!
Költöztesd a szívekbe,
Forraszt be a lelkekbe.

Még ha csak egy napra is,
De a világ megtelik,
Sok fényes kis napsugárral,
Ami kitart reggelig.

Tél

Jégbe fagyott cudar élet
Minden eltűnt, hideg, fehér.
Meghalt a szeretet fénye
Mozdulatlanságba merült a táj.

A tél páncélt húzott a földre
Burka pajzsként feszül.
Nem jut át semmi rajta
A fényben elmerül.

Majd lassan, mintha olvadna végre
A nap sugára elvétve tündököl.
S a horizonton átlépve,
Úszik a messzeségbe.

Minden élettel megtelik
Csak várj még reggelig!
A vért porba hull
S a szeretet kigyúl
Elmúlhatatlanul.

Hallod?

Hallod a zenét kedvesem?
Táncoljunk át az életen!
Ölelj, szoríts magadhoz,
Füledbe súgom dallamom.
Szívem húrjait pengeted,
S rám hangolod a lelkedet.
Rejtett titkaid tárd fel nekem,
Cserébe tiéd az életem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés