[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Korházi gondolatok 1
Ifjúságom virágba öltözött rét volt,
útmenti vörös pipacs az enyém volt:
sör-e, bor-e, pálinka-e?
ha eltalálod, megeheted.
Játéknak hittema az életet.
Anyánk szárnya alatt a harmónia…
Elhitettem magammal
a világ is hasonlóan ragyogó,
mosolygó, becsületesen dolgozó.
Ledöbbentem.
Rácsodálkoztam a
fátyolba csomagolt görcsre
dalba öntöztetve.
Szadizmussal átitatott új otthonom
kis híján farkasbőrbe bújtatott,
szerencsémre nem jött rám,
de többé bárány sem maradtam igazán.
Lettem, aki vagyok: ember
akaratlanul is
hibát hibára halmozok.
|
Szomorúfűz
Szomorúfűz telepedik le
a tóparton,
felette madárfütty
hangulatot keltve száll
a virágillatú levegőn át…
halkul a fütty-kórus,
az ég alján álló diadalkapunál
vörösen búcsút int a napsugár,
itt a szürkület,
a Napnak
aludni kell.
Az utolsó napsugárral
a tó vize,
a szomorúfűzre
titokban
csókot lehel.
|
Köszönet Neked érte
Tisztellek, Te vagy, aki
léteddel kínomon segítettél,
bűneimtől megmentettél,
erőssé gyúrtál,
fémmé formáztál,
így küldtél át
az Idő és Sors
vadonján.
Utam során látatlanul,
védő pajzsoddal
mellettem álltál,
nem voltam egyedül,
nem vagyok egyedül,
mert
virágmagot szórtál lelkembe,
gyönyörű két rózsaszál lett belőle.
Köszönet Neked érte!
|
Haikuk
Vággyal telített
szívünk kifogyhatatlan
csókkal felperzsel.
.............
Szemem fényében
fürödj, törölközz velem
gyengéd- selymesen.
..............
Vággyal telített
szívünk ajka suttogja
csókolj kedvesem.
|
Köszönet Neked érte
Tisztellek, Te vagy, aki
léteddel kínomon segítettél,
bűneimtől megmentettél,
erőssé gyúrtál,
fémmé formáztál,
így küldtél át
az Idő és Sors
vadonján.
Utam során látatlanul,
védő pajzsoddal
mellettem álltál,
nem voltam egyedül,
nem vagyok egyedül,
mert
virágmagot szórtál lelkembe,
gyönyörű két rózsaszál lett belőle.
Köszönet Neked érte!
|
Köszönöm szépen a jókívánságokat!:)
Én is kívánok minden kedves barátomnak és olvasómnak békés, boldog, alkotókedvben bővelkedő új évet!
Maryam
|
Este
Szél szárnya
megpihent,
szénfekete hajadba
beletúrt kacagva
az utolsó napsugár,
szemednek
csillogó medrében,
fürösztöttem tekintetem
ég és föld között
megszűnt
minden kapcsolat,
légüres térben
lebegett a
hangulat.
Csitt,
meg ne szólalj
kedvesem,
ez az este
a legszebb nekem.
Esthajnal csillag
hangtalan
mellénk telepedett,
mosolyával
mindkettőnket átölelt.
|
Óestén
Egy kevéske még, csak néhány óra, s számoljuk óesztendő múló perceit. Amott egy lépés az idő küszöbén át, s 2012 vár, felkarol, elragad. Én hiszem, hogy felemelő, szép évnek nézhetünk elébe, közös barátságunk,mindent legyőzhet,nincs az a hideg,vagy forró hiányok kínzása, mi ne lenne mulandó kitartásunk fegyvere mögött. Nyújtom feléd az évek küszöbén baráti jobbomat, s kívánok:
sikeres, örömteljes, gazdag, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT !
Baráti szeretettel,Gyuri!
|
Kedves olvasóim, barátaim!
Áldott karácsonyt és eredményekben gazdag boldog új évet kívánok!
Maryam
|
Kedves Maryam, Boldog Karácsonyt, és sikerekben gazdag új esztendőt kívánok 365-napig tartó boldogságban: Radmila
De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
Ady Endre
|
Beszélgetés
Halál, lehet neked ellent mondani ?
Nevetve néz le rám:
Mit gondolsz, győzött-e már
valaki aki velem szembe szállt?
Csatát, talán nyerhettek már ellened,
a végső győzelem azért a Tied.
Hol állok én veled? Érzem, hogy közelegsz.
Én nem csatáznék, egyezkednék.
Amíg ég a gyertyám,
ne kínozz
Ha menni kell, hát megyek.
Még sok mindent szeretnék,
ám tudom nem lehet.
Amikor jössz értem,
fogd meg a kezem
csendben, fájdalom mentesen
menjünk ahova kell
Akiket szeretek
itt hagyom,
de ne szenvedjenek,
ha a túloldalról lehet,
akkor biztos velük leszek.
Megszólal a Halál:
Várjál még, ne siess,
ha elviszlek,
a Túlvilágot megismered.
|
Miért?
Istenverte
gonoszság
most is üldöz!
Miért olyan az
Adjon Isten,
mint amilyen a
Fogadj Isten?
Advent,
Szeretet
Áhítat
Boldogság,
ugyan már,
álarcok alól
kikandikáló
Istenverete
gonoszság.
Magamnak magamról
Gyűjtögetem emlékeim,
lassan, mint
ahogyan a
csiga megy.
Szép volt ami elmúlt?
Szebb már úgy sem lesz.
Ahogy nézegetem a
fényképeket,
imitt, amott morcosan
nézek vissza magamra.
Miért is véstem akkor
a fényképezőgépbe
sértődött arcom?
Ahol meg, mint a nap,
fényes a mosolyom,
kislányom karomban tartom,
később a fiam az ölemben,
a lányom mellettem,
így éltem le
hosszúra nyúlt
életem.
|
Kedves Maryam,
Neked is kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok: Radmila
|
Nem számít
Csodálom ablakom
türelmét,
nem törli le
patakzó könnyét,
elhomályosul a
szürkeség,
gerle vagy varjú,
nem számít
mi száll most
felette, körötte…
tágranyílt könnyes
szeme
kitágult pupillákkal
keres, kutat,
de
az ősz avarral betakarta
a napfényhez vezető
utat.
|
Köszönöm szépen a verseket, nagyon szépek!
Áldott ünnepeket kívánok!
|
Üresen lengő madzag
Szakadt gyöngyfüzér,
szétgurult ékkövek,
számadást kér
az üresen lengő
madzag,
mintha
ő lenne a végzetem.
Gondolatom
vágtatva időt
kerget.
Itt főzött anyám,
amott az öcsém szaladt,
így éltünk hármasban
szegény-boldogan ,
majd
üresen lengő
madzagom
egy keresztre
felakadt.
|
Az ének
Anyánk, míg főzött,
mindig énekelt,
a Dallam hét szekérrel
utána sietett,
fülünket nem zavarták
a fals hangok,
mi csak a
szívéből felbuggyanó
érzelmeket hallottuk.
Miért nem énekeltem
én is annak idején
gyerekeimnek,
talán könnyebben
lépkednének
kerekén
az életnek.
|
Nem számít
Csodálom ablakom
türelmét,
nem törli le
patakzó könnyét,
elhomályosul a
szürkeség,
gerle vagy varjú,
nem számít
mi száll most
felette, körötte…
tágranyílt könnyes
szeme
kitágult pupillákkal
keres, kutat,
de
az ősz avarral betakarta
a napfényhez vezető
utat.
|
Horváth Zsolt - Istenarc
tükör csobban
csönd matat
szilánkokká robban
a pillanat
benne lázas
Istenarc feszül
ráncos homlokáról
lependerül egy
elsárgult világ
további verseim:
|
Istenek itala
Ha kezed fejére egy pillangó száll,
mit teszel vele, rajtad áll.
Eteted-e tudásnak bőséges gyümölcsével?
Ambróziával kevert forrásvízzel szomját eloltod- e?
Szárnyainak színében felleled önmagad?
Dédelgesd, szeretgesd, ő kívánja azt,
ne bámuld semmitmondó tekintettel,
felszáll halkan, a lég se rebben,
szomorúan rád veti búcsútekintetét,
más kezének illatában megleli a
megbecsülést.
|
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|