Az éj dala

 
Bennem dúdol az éjszaka

Feszülõ vágyjáró ritmusa.

Éj bölcsõjét lágyan ringatom

Sóhajom füledbe suttogom.

Álomkarom égi paplan

Kitakart pillanatok halkan

Neszezve távolba lépnek

Mint eleven emlékképek

Tolongva melléd bújnak

Csendben elhalkulnak

S gyûrt párnádon újjá születnek.

Letészem melléd álom terhemet

Hogy együtt ébredhessek veled.

Neked 

Ecseted nyomán éled az est

Fényszíneit vetíti az égre

Éji lámpásként utat mutat

Pislákolva gyúl a fénye.

Égen ringó Hold sarlója

Sírdogál a távol húrjain

Lassan ballag, néma hanggal

Csillagokra hinti fájó csókjait.

Magamba álmodlak…

Szemeim mögé festem lényedet

S míg az éjszaka hűs fátylát teríti

Lábujjakon oson a képzelet.

Alvó füledbe súgom az álmot

Szavaim nyugvó öledbe ejtem

S míg mézdallam ritmusa bájol

Szótlanul, némán szeretlek.

Mint lombos fa érett gyümölcsét

Magamba rejtelek

Száz karommal ölelve becézlek

Ajkammal érintelek.

S míg az ébredő Nap

A végtelen égi mezőkre táncol

Lassan az álmok a fénybe kúsznak

Valóság íze a reggelbe láncol.

Karjaidba mélán szédülök

Alvó álmaim párnádra ejtem

Hogy vigyázzák nappalod

Köszönöm, hogy vagy nekem.

Ringató

Ma éjjel angyalok őrzik álmodat.

Lágy dallamot füledbe súgva,

Huncut mosolyra bírják ajkadat.

Szívem húrjain pengetnek neked.

Lelkem lelkeddel összefonva,

Együtt dalolva énekel veled.

Altató

Tarka pillangót küldök neked,
Az éj leple alatt kedvesem.
Feléd repítem szívem mámorát,
Hogy mindig érezd a vágy dallamát.

Megannyi fényes csillag záporán,
Az éj hűvös bársonyán,
Melléd lopózom csendesen,
S ajkam ajkadon megpihen.

Míg halk sóhajod hallgatom,
Eltűnik minden bánatom.
Szívedre csókolom magam,
Majd eltűnök nyomtalan.

Titoksóhajok 

Titkok hálóját szövöm Néked
Az éj pókháló leple alatt
Szöveteidre perzselőn égek
Testedre vetülök gondolatban.

Akarlak, mint fény a nappalt
Álomajkú éjszakán
Nyári nap hűs záporán át
Szivárványnak bíborát.

Átjár a vágy, táncolva égő
Lángjaim magasra csapnak
Szomjas reményt tépő
Szavaim ereidbe marnak.

Mosolyodért térdre hullva
Csonkig égetem magam
Forró testem viaszba fúlva
Porig porlad nyomtalan.

Álomszövő

 
Hold szitálja gyöngyszemeit
Csillagokra fátyolt terít
Szalad a szél, tovább zenél
Suttogása édes remény.

Dunna alatt álmok, vágyak
Lábujjhegyen Rád találnak
S a reggeli ébredéssel
Angyalszárnyon tovalibben.

A pillanat lég-szárnyán

 
Belém hajlott virradat hajnalok
Lüktetve illanó suttogó szavakon
Gyűrődnek ajkad szegletére.


Agyamba vésett emléked nyomán
Perceidbe merítkezem, s tétován
Kortyolom méla csendedet.


A pillanat lég-szárnyait idézve
Rád szelídült kéjcsókot igézve
Átringatlak álmom szövedékein.

Égi nász

Álomajkú éjszaka csókot hint a tájra
Fátyolíven hajolok tested ritmusára.
Opál fények bíborán égi palló íven
Beléd olvad, átkarol, táncot lejt a szívem.

Könnyező hajnal ébreszti a tájat
Titkokat fecseg az ébredő mának.
Hívogatja a Napot az ég Holdsarlója
Köpönyegét elhagyva már az eget rója.

Utolsó ölelés, titkos égi légyott
Búcsúcsókot kérlel, pislákolva ragyog.
Testük összefonva fürdőzik a kéjben
Násztáncukat lejtve, forró ölelésben.

Csillanó fénytükör csordogál az égen
Méla csend tapint, pislákolva éled.
Gyönge szellő röppen, búcsúzik a hajnal
A Hold elsuhan trilla madárdallal.

Betölti a teret izzó Nap sugára
Lüktető testének minden porcikája.
Lopott percet áldoz hű szerelmének
Ott dobog szívében örök szenvedélye.

Álomfonál

Álom fonálra fűzlek
Délcegen ragyogsz
Szívembe számûzlek
Értred, beléd halok.

Cipellek magamban
Mily édes teher
Tudom, hogy magad vagy
Mégsem érlek el.

Álomváró

Hullámként fodrozódva
a végtelen tengeren
Úgy repülök én Tehozzád
Szivárványszín álom szárnyán
Halkan, lopózva, nesztelen
Egy balzsamos éjjelen
Csókot hintek ajakadra
Megsimítom arcodat
Hálát adok az Istennek
Mert őrízhetem álmodat.

Az éj csendje

Jöjj kedves velem örülni az éjben,
Már csak a szerelmed tart ébren.
Fejem válladon megpihen,
Már nem számít semmi sem.
Csak Te meg én vagyunk,
Édesen hallgatunk.
Az éj kereke lassan forog,
Ragyognak ránk a csillagok.
Selymes fényét ontja ránk,
A mosolygós holdsugár.
Az éj titkos bársonyán,
Mint láthatatlan cérnaszál,
Összekötve ránk talál.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2011.05.26. 07:23 Maryam Köszönöm Kata, hogy itt jártál, aranyos vagy. :)

2011.05.25. 21:51 Martinne.Kata   Marja Drága! nagyon gyönyörüek a verseid csak ugy, Izom mind aki szomjazik. Köszönöm, KATA