Reggeli dallam
Pislogva éled színe a Napnak
Lágy szellő surran a lombok ölén
Bódító dallam lüktet a dalban
Méh dala zönget nyári zenét.
Fű zöldjén csillan a reggeli harmat
Pipacsot pettyez a jó szagú rét
Tejszínű égen csipke a paplan
Mosolyba ringat a kékszemű fény.
Álomból ébredőn
Azúr csipkefelhők nyújtóznak az égen
Ébredő tavasznak ringó bölcsőjében
Az álmos föld ásít, felpezsdül az élet
Lustán nyújtózkodva mély álmából ébred.
Illat-rügyek bontják bársony bimbaikat
Lenge szél hintázza kacér szirmaikat
Smaragd-pázsit terít ezer szép virágot
Bűvkörébe vonva az egész világot.
Napfény váró
Köd szürke homályban szusszanó a csend
Viharszagú leplet terít ránk az est
Szipog a természet, könnyezik a lét
Eső szitálja a lombos fák fejét.
Szél-karok cibálnak gyenge ágakat
Hajladozó táncuk végtelenbe fagy
Szomorú szemekkel pislákol a fény
Lassan tovatűnik, sötétségbe ér.
Ülő bokrok tövén jár a holdvilág
Didergő ujjakkal szórja záporát
Kegyes napfény jöjj hát, mutasd meg magad
Szárítsd fel a múltat, nevess ránk nyarat!
Nagyerdei fák
Árnyas lombok suttogó szegletén
Tóparti fűz alatt el-elmerengek
Itt futottam víg gyermekéveket
Hol békaszerenád játszik víz-zenét.
Hányszor lestem felhők vonulását
Csipkés szélű azúrnak tengerén
Ott, hol a Nap kitárja fény kezét
S rám kacagja éveim múlását.
Sátrat bont a nyár, vaslábakon jő
A rozsdás őszavar, múlt-hangokat
Kottázva mézízű emléket kitölt.
Sodró évgyűrűk hallgatják titkomat
Szél viszi messze a tűnő időt
Végtelenbe nyúló lopott pillanat.
Hold-koszorú
Átkos koszorút fon a
Hold keze most
csillagokra
szórja Föld
bánatát örök
sötétség leple
oson míg
holnapba
könnyezi
újra
magát.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
