Otthonom

Ringó búzatáblák aranyló tövében

Szívem Rónájának kellős közepében

Tavasz illat kúszik fel a végtelenbe

Lelkemet kitöltve, összeölelkezve.

Ahol, hegyek völgyek nem szelik a tájat

Ott vagyok én otthon, hol a bú nem járhat

Ahogy szemem fürkész, mosolyogva nézem

Bogarak zsongják az édes messzeséget. 

Jó anyám mosolyát koszorúba fontam

Emléket idézve illatokat loptam

Megnyugvást idéző álmos gyermekévek

Amíg meg nem halok, addig még zenélnek.

Számkivetett

Rám sötétült nappalokba érek

Párnámon csak a Hold fénye dereng

Mint könnyű füst, én is úgy rebbenek

Számkivetett bennem már a lélek.

Halovány illatok közt bolyongok

Mély ingoványra lép kósza lábam

Halkuló suttogásomba fájlak

Míg az álmos éj felém imbolyog.

Magamba látlak éber szememmel

Nyújtózkodó hajnalomba fogysz már

Homály takarja lépteid nyomát

Már csak a rég volt nincset érem el.

Rám sötétült nappalokba érek

Párnámon csak a Hold fénye dereng

Mint könnyű füst, én is úgy rebbenek

Számkivetett bennem már a lélek.

Álomjáró

Szűrt fényt terít rám a hajnal álom ujja

Ablakon átringva fátylát rám borítja

Szuszogó perceken pilla-rácsok mögött

Megálmodott világ varázsa hömpölyög.

Meztelen csendeden karjaidba hullok

Tekergő indaként a testedre kúszok

Szoros ölelésben puha paplan mélyén

Feszes tested ívén vetül a sötétség.

Csókjaimba izzad buja érverésed

Magamba temetem vágyón lüktetésed

Ezer vulkán tombol lassú mozdulatban

Feszítő börtönöm ring a ritmusodban.

Egyre beljebb robbansz, elsodorsz a kéjjel

Darabokra tépve a végtelenbe érve

Gyönyört sír az ég is tágul a képzelet

Örvénybe sóhajtod mézédes ízedet.

Végtelen remegés rezdül át a légbe

Lobbanásnyi dallam merül feledésbe

Felszakadt tegnapok szaladnak a mába

Én is futok veled a holnapra várva.

Napfény váró

Köd szürke homályban szusszanó a csend
Viharszagú leplet terít ránk az est
Szipog a természet, könnyezik a lét
Eső szitálja a lombos fák fejét.

Szél-karok cibálnak gyenge ágakat
Hajladozó táncuk végtelenbe fagy
Szomorú szemekkel pislákol a fény
Lassan tovatűnik, sötétségbe ér.

Ülő bokrok tövén jár a holdvilág
Didergő ujjakkal szórja záporát
Kegyes napfény jöjj hát, mutasd meg magad
Szárítsd fel a múltat, nevess ránk nyarat! 

Éji ritonell

 Ma éjjel oly sápadt fényű a Hold
Opál ezüstbe vonja fátyolát
Bús magányába fúlva bandukol.

Mélán kitárom sarkig ablakom
Kigyúló csillagrengeteg a tér
Sóhajom félőn égre táncolom.

Párnám megül a gyűrött ráncokon
Érted kibontom álom szárnyamat
Míg a hajnalt magamhoz láncolom.

Körbe futlak

Körbe futlak szavammal

Apró gyöngyként gördülök

Végig szántok tested érverésén

Gondolatom ajkadra fésülöm.


Visszajáró halk sóhaj vagyok

Pilláid közt észrevétlen létezem

Árnyékom fénnyé szépül szemedben

Fakult színeim Véled újra fényesek.

Ölelj magadba!

Belém fészkelődő tegnapok illata

Bomlik létem ébredésén

Még álmos a csend, cseppenként itatja

Mézes kortyait.

Fogd meg kezem, nyíló tavaszba

Kulcsold kristály tekinteted

Ringón ölelj magadba

Hogy összeérjen lázas holnapunk.

Reggeli dallam

Pislogva éled színe a Napnak

Lágy szellő surran a lombok ölén

Bódító dallam lüktet a dalban

Méh dala zönget nyári zenét.

Fű zöldjén csillan a reggeli harmat

Pipacsot pettyez a jó szagú rét

Tejszínű égen csipke a paplan

Mosolyba ringat a kékszemű fény.

Hiányjelek

Szelíd sóhajomba könnyez a pirkadat

Tollamba sírlak újra, véreddel írok

Betű-tested gömbölyítem a papíron

Gondolat-szálakat oldoz a pillanat.

Már aludni vágyom simuló karodban

Azt hittem létezel pedig nem vagy velem

Kottáim távolodba némult, hiá

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.