Otthonom
Ringó búzatáblák aranyló tövében
Szívem Rónájának kellős közepében
Tavasz illat kúszik fel a végtelenbe
Lelkemet kitöltve, összeölelkezve.
Ahol, hegyek völgyek nem szelik a tájat
Ott vagyok én otthon, hol a bú nem járhat
Ahogy szemem fürkész, mosolyogva nézem
Bogarak zsongják az édes messzeséget.
Jó anyám mosolyát koszorúba fontam
Emléket idézve illatokat loptam
Megnyugvást idéző álmos gyermekévek
Amíg meg nem halok, addig még zenélnek.
Számkivetett
Rám sötétült nappalokba érek
Párnámon csak a Hold fénye dereng
Mint könnyű füst, én is úgy rebbenek
Számkivetett bennem már a lélek.
Halovány illatok közt bolyongok
Mély ingoványra lép kósza lábam
Halkuló suttogásomba fájlak
Míg az álmos éj felém imbolyog.
Magamba látlak éber szememmel
Nyújtózkodó hajnalomba fogysz már
Homály takarja lépteid nyomát
Már csak a rég volt nincset érem el.
Rám sötétült nappalokba érek
Párnámon csak a Hold fénye dereng
Mint könnyű füst, én is úgy rebbenek
Számkivetett bennem már a lélek.
Álomjáró
Szűrt fényt terít rám a hajnal álom ujja
Ablakon átringva fátylát rám borítja
Szuszogó perceken pilla-rácsok mögött
Megálmodott világ varázsa hömpölyög.
Meztelen csendeden karjaidba hullok
Tekergő indaként a testedre kúszok
Szoros ölelésben puha paplan mélyén
Feszes tested ívén vetül a sötétség.
Csókjaimba izzad buja érverésed
Magamba temetem vágyón lüktetésed
Ezer vulkán tombol lassú mozdulatban
Feszítő börtönöm ring a ritmusodban.
Egyre beljebb robbansz, elsodorsz a kéjjel
Darabokra tépve a végtelenbe érve
Gyönyört sír az ég is tágul a képzelet
Örvénybe sóhajtod mézédes ízedet.
Végtelen remegés rezdül át a légbe
Lobbanásnyi dallam merül feledésbe
Felszakadt tegnapok szaladnak a mába
Én is futok veled a holnapra várva.
Napfény váró
Köd szürke homályban szusszanó a csend
Viharszagú leplet terít ránk az est
Szipog a természet, könnyezik a lét
Eső szitálja a lombos fák fejét.
Szél-karok cibálnak gyenge ágakat
Hajladozó táncuk végtelenbe fagy
Szomorú szemekkel pislákol a fény
Lassan tovatűnik, sötétségbe ér.
Ülő bokrok tövén jár a holdvilág
Didergő ujjakkal szórja záporát
Kegyes napfény jöjj hát, mutasd meg magad
Szárítsd fel a múltat, nevess ránk nyarat!
Éji ritonell
Ma éjjel oly sápadt fényű a Hold
Opál ezüstbe vonja fátyolát
Bús magányába fúlva bandukol.
Mélán kitárom sarkig ablakom
Kigyúló csillagrengeteg a tér
Sóhajom félőn égre táncolom.
Párnám megül a gyűrött ráncokon
Érted kibontom álom szárnyamat
Míg a hajnalt magamhoz láncolom.
Körbe futlak
Körbe futlak szavammal
Apró gyöngyként gördülök
Végig szántok tested érverésén
Gondolatom ajkadra fésülöm.
Visszajáró halk sóhaj vagyok
Pilláid közt észrevétlen létezem
Árnyékom fénnyé szépül szemedben
Fakult színeim Véled újra fényesek.
Ölelj magadba!
Belém fészkelődő tegnapok illata
Bomlik létem ébredésén
Még álmos a csend, cseppenként itatja
Mézes kortyait.
Fogd meg kezem, nyíló tavaszba
Kulcsold kristály tekinteted
Ringón ölelj magadba
Hogy összeérjen lázas holnapunk.
Reggeli dallam
Pislogva éled színe a Napnak
Lágy szellő surran a lombok ölén
Bódító dallam lüktet a dalban
Méh dala zönget nyári zenét.
Fű zöldjén csillan a reggeli harmat
Pipacsot pettyez a jó szagú rét
Tejszínű égen csipke a paplan
Mosolyba ringat a kékszemű fény.
Hiányjelek
Szelíd sóhajomba könnyez a pirkadat
Tollamba sírlak újra, véreddel írok
Betű-tested gömbölyítem a papíron
Gondolat-szálakat oldoz a pillanat.
Már aludni vágyom simuló karodban
Azt hittem létezel pedig nem vagy velem
Kottáim távolodba némult, hiá